A tegnapi, vösendorfi menhelyen tett látogatásunk alkalmával nyilván az ember egyfelől örül, hogy az ott látható papagájok már biztonságban vannak, másfelől viszont összeszorul a szíve azért, hogy mennyi sorstársuk várja hiába a gondos ellátást, a jobb élet reményét is. Mint e csodálatos vadállatok elkötelezett védőjeként hangsúlyozottan arra kérek mindenkit, hogy döntsön felelősen, mert ezeknek az állatoknak a szenvedései megspórolhatók, elkerülhetők, ha tisztában vagyunk a velük és tartásukkal kapcsolatos, MAI ISMERETEKEN alapuló információkkal és nem támogatjuk a kalitkás, magányos, emberre fixáló tartásukat, nem dőlünk be a kalitkás, magányos tartásra értékesítő szaporítóknak, akik számára a legkevésbé fontos a papagájok jólléte, egészsége, annál inkább a szenvedéseik árán nyert anyagi haszon!
Aki papagájok tartását illetően a kalitkás, magányos tartásra bátorít, annak nem szempont e madarak testi-lelki egészsége, az az állatkínzást támogatja, mert ezeknek a madaraknak a tartásához jóval több szükséges mind anyagi, mind pedig más, a számukra megfelelő(bb) életkörülmények biztosítása tekintetében. Az én történetem most Kiviről szól akinek tojáselakadása volt...
Fontos tudni hogy minden jóval el voltak látva..... 2014- ben kerültek hozzám több tojással megleptek de nem volt fias egyik sem 2015- ben aztán sikerült egy tojás abból lett Kivi és Azúr kisfia Csőrike! Egy kis tündérke volt a szülők minden energiájukat beleadták a nevelésbe, hihetetlen gondoskodást mutattak a fiókájukért! Miután Csőrit el kellett vennem tőlük mert már nagy volt, jött egy nagyobb szünet, pihenő amikor nem volt tojás Napi kiengedés mellett sokféle gyümölcsöt válogatott magkeveréket kaptak vitaminokkal karöltve. Az odú fent volt ebben az időben és serényen rendezgették a kis lakásukat Kivi és Azúr.... 2016 márciusában megint beindultak a hormonok Tettek, vettek, rakosgattak..... Eljött az első tojás ideje be is vonult az odújába a tojó nem jött ki csak egy picit enni, inni, és elvégezni a dolgát...... Aznap a tojásnak nyoma sem volt...... A történetünk harmadik része a jelen és talán hasonló jövő, ahol a mostani madaraink (a két nimfa és a két Pyrrhura) a körülményekhez képest boldogan élhetnek. Végül megszereztem a kiürült gyerekszobát és most ott laknak a madárkák. Kicsik, és csak 4-en vannak. Ha rajtam múlik, nem is lesznek többen. Tudnak repülni és minden talpalatnyi helyet bohóckodásra használnak. Egész napos elfoglaltság utánuk takarítani, és csinosítani a helyüket. Sajnos csak mű dzsungel van a falra festve, de nagyon kreatív vagyok, és rengeteg ismerős fűzfa van a környékünkön, tavasztól egész lombhullásig igazi zöld a környezetük. Amelyik ágat lerágcsálták, azt megfonom nekik kosárkának, vagy koszorúnak. Sok dolguk van és nekem is. Sokáig kell élnem, mert rám számítanak! Nem akarom, hogy nagyon ragaszkodjanak hozzám. Nem is erőltetem,hogy kezesek legyenek, de az önző kis hasuk bármikor az ujjamra csalja őket.
Papagájvilág Alapítvány
· Az út végéig sokszor iszonyatos szenvedéssel érnek el......:( A fotón látható Jákó papagáj Dr. Bürkle rendelésére érkezett iszonyatosan öncsonkított állapotban. A kézzel nevelt, magányosan tartott Jákó papagáj korábbi élete meglehetősen hányattatott volt, kis kalitkában, magányosan tartva tengette napjait, a legalapvetőbb szükségleteit sem ismerte korábbi tulajdonosa. Majd meglehetősen rossz állapotban került ahhoz a személyhez, aki tőle telhetően elkövetett mindent a kismadár állapotának javítása érdekében, azonban ez kevésnek bizonyult, mire a madár szakszerű kezekbe került, már csak iszonyú szenvedéseitől lehetett megszabadítani..... A fotókat azért közöljük, hogy felhívjuk a figyelmet újra és újra arra, miszerint ezek a madarak VADÁLLATOK, akik számára a kalitkás és kizárólag emberre fixáló magányos tartás SÚLYOS lelki és ebből adódóan testi sérüléseket okozhat és okoz is az esetek döntő többségében és az idő előrehaladtával. Madara válogatja, hogy melyik egyed mit bír és meddig bír elviselni és hogyan reagál a számára abnormális tartás okozta negatív hatásokra. Jó lenne, ha minél több ember akarna és merne is szembesülni azzal, hogy milyen hatalmas jelentősége van a TERMÉSZETKÖZELI TARTÁSNAK, mely nem egyenlő az emerre fixáló és magányos, kalitkás tartással. A "csak" tolltépett papagáj is egy óriási figyelmeztetés, visszajelzés a gondozó/madártartó számára, hogy a madár életkörülménye, tartása, gondozása, hovatovább általános egészségi állapota nem megfelelő. Ameddig e madarak tartása iránti igény kizárólag és döntően ragaszkodó mivoltukra és hangutánzó képességükre korlátozódik, addig újra és újra ilyen, vagy ehhez hasonló esetekkel fogunk találkozni. Másik fontos üzenetünk: A mi második történetünk is érdekes lehet, okulásul írom le az elmúlt 2 és fél évünket, amit két csodálatos amazonnal töltöttünk. 4 évvel a kedvenc nimfám elvesztése után úgy gondoltuk, hogy mégis vállalunk új madárkát! Idős vagyok (65 éves), a gyerekeim kirepültek, az unokáim is iskolások, úgy éreztem, nincs miért élnem, ha nem gondoskodhatok valakiről. Azt is eldöntöttem, hogy semmiképpen nem szeretnék baba és kézzel nevelt papagájt, mert nem akarom ezzel a gondatlan szaporítók malmára hajtani a vizet, ezért felnőtt madarat hoznék haza, aki valami miatt nem kell a gazdájának, majd én szeretgetem és jó életet biztosítok neki. Persze párja is lesz és ővé lesz a fele királyságom és a lakásunk. Évek óta nézegettem a Youtube-on a madarak produkcióit és egyre inkább az amazon nyűgözött le, azzal, hogy dalolt , beszélt és láthatóan boldogan együtt működött a gazdájával. Olvasgattam arról is, hogy hogyan kell elhelyezni, ellátni, de arról nem találtam semmilyen infót, hogy amikor ilyen vadállatot akarok tartani, tudnom kell egy csomó problémáról, ami elő szokott fordulni. 2014 szeptemberében találtam egy hírdetést, 1 éves kék homlokú amazon eladó. Gondoltam, megnézzük őt, mert még soha nem láttam közelről. Fél óra múlva a miénk volt Kriki.
Az én történetem tele van buktatókkal.
Fiatalkoromban nem kerültem közeli kapcsolatba madarakkal, de mindig imádtam az állatokat, macskáink, kutyáink voltak, mióta a magam ura vagyok. A legkisebb lányunk szeretett volna egy kis hullámos papit, vettünk is neki kettőt ezelőtt 15 évvel. Egy nagy száraz fát bebetonoztunk egy vödörbe és a kicsik egész nap kint üldögéltek az ágakon és boldogok voltak szabadon a szobájában. Hogy nekem is legyen, kettő kis zebrapintyet kaptam a páromtól. Csinált nekik egy nagy ketrecet, de meggondolatlanul fészket tettem be hozzájuk. Pillanatok alatt 25 madárka lett, kénytelen voltam a csapatot eladni, pedig minden kicsi miatt a szívem szakadt meg. Nem sokkal utána a barátnőmtől hozzám került 2 nimfa. Agyon kínozott , rémült madarak voltak. A gyerekeik kényére kedvére kiszolgáltatva, maximum addig törődtek velük, míg a kerek ketrec mellett elmenve rá-rácsaptak a rácsra, hogy ne üvöltsenek, és hogy jól megijedjenek. Egész nap sötétben kuksoltak és enni-inni is csak hébe-hóba kaptak. Hihetetlen állapotban kerültek hozzánk. Először nagyobb ketrecük lett, fürdő, jó kaja és nyugalom . |
Itt a beküldött történeteket olvashatjátok.
Archívum
November 2018
Tartalom
All
|