Köszönjük Editnek, hogy megosztotta a történetüket!
"Muki feketesapkás papagájomat 2009-ben vásároltam. Kézzel nevelt papagájt szerettem volna. Ekkor még azt hittem így egyszerűbb lesz a közös élet, tréningezem majd és igazi családtag lehet, hiszen remélhetőleg 30 évig fog velünk élni! A kalitka, amit a tenyésztő ajánlott neki, 68 cm magas, 40 cm mély, 54 cm széles, ez elég lesz számára napi röptetés mellett. Kérdésemre, hogy tarthatom-e egyedül a madarat, azt a választ kaptam, hogy igen, rendszeres foglalkozás mellett. Azonban elég hamar rájöttem, hogy ez a kalitka nagyon kicsi lesz, ezért vettem egy ún. nagykalitkát, ezzel azt gondoltam, boldoggá tettem a kis sapist. Minden nap reggel és este egy-egy órát foglalkoztam vele, reptettem a szobában, tréningeztünk. Elég hamar megtanult hangot utánozni, nagyon szeretett minket. Azonban 2 és fél éves kora körül viselkedési problémák jelentkeztek…. Páromat többször nagyon agresszíven megtámadta és meg is csípte. Elkezdett sokat kiabálni, követelte, hogy foglalkozzunk vele! De a támadásai miatt már csak akkor tudtam kiengedni, ha párom elment itthonról, vagy egy másik helyiségben tartózkodott. Észrevettük, hogy a férfiakat megtámadja, a nőket nem. Még ekkor sem gondoltunk arra, hogy fajtársat vegyünk mellé, mert attól féltünk nem fogadja el és akkor két nagy kalitka nem fog elférni és a hangzavar is sokkal nagyobb lesz. |
Itt a beküldött történeteket olvashatjátok.
Archívum
November 2018
Tartalom
All
|