A mi második történetünk is érdekes lehet, okulásul írom le az elmúlt 2 és fél évünket, amit két csodálatos amazonnal töltöttünk. 4 évvel a kedvenc nimfám elvesztése után úgy gondoltuk, hogy mégis vállalunk új madárkát! Idős vagyok (65 éves), a gyerekeim kirepültek, az unokáim is iskolások, úgy éreztem, nincs miért élnem, ha nem gondoskodhatok valakiről. Azt is eldöntöttem, hogy semmiképpen nem szeretnék baba és kézzel nevelt papagájt, mert nem akarom ezzel a gondatlan szaporítók malmára hajtani a vizet, ezért felnőtt madarat hoznék haza, aki valami miatt nem kell a gazdájának, majd én szeretgetem és jó életet biztosítok neki. Persze párja is lesz és ővé lesz a fele királyságom és a lakásunk. Évek óta nézegettem a Youtube-on a madarak produkcióit és egyre inkább az amazon nyűgözött le, azzal, hogy dalolt , beszélt és láthatóan boldogan együtt működött a gazdájával. Olvasgattam arról is, hogy hogyan kell elhelyezni, ellátni, de arról nem találtam semmilyen infót, hogy amikor ilyen vadállatot akarok tartani, tudnom kell egy csomó problémáról, ami elő szokott fordulni. 2014 szeptemberében találtam egy hírdetést, 1 éves kék homlokú amazon eladó. Gondoltam, megnézzük őt, mert még soha nem láttam közelről. Fél óra múlva a miénk volt Kriki.
|
Itt a beküldött történeteket olvashatjátok.
Archívum
November 2018
Tartalom
All
|