A hirdetésben talált két éves jákópapagáj történetét folytatom még majd, de szeretném a mai napon kapott levelet közzétenni most inkább. 2016.08.13
Ludit az Isten is úgy akarta, hogy hozzám kerüljön! Egy tenyésztő, aki szerintem egy jó ember, nem ismerjük ugyan egymást személyesen,de amikor egyik mentett madaram(Pihe) mellé kerestem társat, Őt ajánlották, talán tud segíteni. 2016.08.24.
Szaliven története, az első Kakadumé Ő egy Salamon Szigeteki Kakadu. Elmentem egy fiatal emberhez akitől Teknőst vásároltam! Nem jártam még Nála, csak most először. Az udvaron egy nagy Röpde volt, benne a Nagy fehér bóbitás Madár! Iszonyat hangon Ordított!!!! Nagyon tetszett, közelebb mentem. Akkor érdeklődést mutatott és csendben maradt. 2016.09.06
Lili gazdi Már négy éve velünk élt Lili, a fehérbóbitás kakadu. Tojó, úgy tudtuk, tollvizsgálattal lett bevizsgáltatva még az előző helyén. A szeme színe egyöntetű fekete volt, mint a hímeké. Az előző gazdinál nem fogadta el a hímet, akit tolltépés ellen kapott, így egyre erősebb lett a gyanúnk, mégis hím ez a kis madár. 2016.09.05
Egyik nap csörög a telefonom, az a tenyésztő hív, akitől vásároltam Szaliven Kakadum menyasszonyát, Hablatyot. Kérdezi, szeretnék-e egy Fehérbóbitás Kakadut? Tudta, hogy már van Kakadum ezért rám gondolt. Gyanús volt! Kérdeztem, hogy miért? Emlékezett rá, hogy meséltem, Szaliven kicsit problémás madár és hát ez a madár is az! 2016.09.04. Lili 2. rész Áttolták a helyemet a nappaliba, egy nagy szobába, ami tele volt rengeteg új élménnyel, kicsit félelmetes volt, de nagyon kíváncsi voltam rá. Körülöttem a papagájok a szivárvány minden színében pompáztak. A legjobban az óriási, hosszú farkú, piros, zöld, kék színű madár tetszett! Nem tudtam levenni a szememet róla. Micsoda színek! Volt egy hasonló, csak kisebb, ő kék és sárga volt. Egy narancssárga homlokú, smaragdzöld pici papagáj is a csapat tagja, hogy annak milyen fülsértő a hangja! 2016.09.03.
Sziasztok! Lilinek hívnak és Fehérbóbitás, vagy más néven Esernyős Kakadu vagyok. Három hónapos lehettem, amikor a gazdámnak nagyon megtetszettem. Még tanult, ezért sokat voltunk együtt, volt ideje rám. Mindent együtt csináltunk, elválaszthatatlanok voltunk. Álomszerű volt ez a két év! Maga a csoda! Olyan nagyon boldog voltam! 2016,09.08.
Életem nulladik papagájának története A kisebbik gyermekem örökbe fogadott egy tengerimalacot, amelyik már terhére volt a gazdájának. Már úgy volt, hogy elengedik szabadon!, ha nem lesz gazdája, ezért került hozzánk. Egy misét megérne ennek a szerencsétlen malackának a története is, ugyanis a fiatal lánynál az ágyban nőtt fel, mindig,mindenütt vele volt. Vitte magával a házasságába is. Hamar terhes lett, s egyből az egész környezete győzködni kezdte, hogy árt a babának a malacka, szabaduljon meg tőle. Addig mondogatták neki, míg elhitte maga is. Így került hozzánk. Az egyik kisállat kereskedésben vettük rendszeresen az eledelét, ott megfordultak nagy papagájok is. Mindig megnéztem őket, aranyosak, beazonosítottam, melyik faj egyede, de tovább mentünk. Aztán egy októberi napon egy szürke tollú, piros farktollú papagáj volt a kalitban a kereskedésben. Számomra elrettentő ár kiírva: 320.000.-Ft. Nem is foglalkoztam volna vele tovább, de ekkor az addig nyugton ülő madár rám nézett és azt súgta: Szia!Nem hittem a fülemnek! Még sosem láttam beszélő papagájt. Odébb mentünk, megvettük malackánk ennivalóját, szénáját, s akkor látom, hogy bárki más közelített a kalitjához a jákónak, őrült nagy rikácsolást rendezett, törte, zúzta magát. Mondom a pénztárnál, de hát ez a madár köszönt nekem, szépen nézett, nyugodtan ült! A pénztárban dolgozó szerint az lehetetlen, mert őket sem viseli el, olyan vad. Mondom, menjünk oda, nézzük meg! Odamentem, a madár megint köszönt és nyugton maradt a helyén, csak nézett engem. Odajön a pénztáros, épp meg akar szólalni, a madár megint őrülten rikácsol, s szabadulna a kalitból. Elmegyünk vissza a kasszához, kifizetem malacka dolgait, s akkor mondja a pénztáros, ő ilyet még soha nem látott! Ez egy vadon befogott jákó papagáj, s őrülten vad. Nem is tudták, hogy tud beszélni, mert őket nem viseli el. Nagyon összeszorult a szívem! Mindenképpen el szerettem volna hozni ezt a madarat. Mivel nemsokára következett a születésnapom, s a férjem arany karkötőt ígért nekem, mondtam neki, hogy nem kérem a karkötőt, köszönöm szépen, ezt a madarat szeretném, de nagyon! Jött a szöveg, hogy eddig minden nyáron minimum egyszer nyaralni voltunk, néha többször is, sok szép tájat, országot láttunk, mi lesz a madárral, s ha megvennénk, mi lesz a mi nyaralásainkkal, szabadidőnkkel. Nem tágítottam sem ezek az érvek, sem a többi ezt követő érv hallatán sem. Nekem ez a madár kellett. Eljött a születésnapom, s én megkaptam a gyönyörű : .aranykarkötőt! Szóhoz sem jutottam, próbáltam illedelmes, jó képet vágni hozzá, de nagyon lerítt rólam, mennyire boldogtalan vagyok. A férjem mondogatta, de hát ez az álom karkötőd, mindig ilyet szerettél volna, na, örülj már kicsit neki. Elsírtam magamat, s abba sem tudtam hagyni reggelig. Teljesen vigasztalhatatlan voltam, mindig a szemem előtt lebegett az a jákó a kereskedésben. Másnap újra átbeszéltük a dolgokat, s a férjem még mindig nem értette, mi a bajom. Mikor elmondtam, hogy én azt a madarat szerettem volna, hiszen mondtam is, még akkor, ott, azonnal, hogy nem kérem a karkötőt!, akkor tudtam meg, hogy nem vett komolyan, azt hitte, csak hülyéskedek, s nem komolyan beszélek… Alig vártam, hogy hétfő legyen, megint mentünk a kereskedésbe, s a jákót szerettük volna megvenni. Ők mondták, elkelt. Mikor? Pont a születésnapomon, amelyik nap a karkötőt kaptam. Ezzel a jákópapagájjal indult az én nagy papagájos életem. Nagyon fáj még ma is, ha eszembe jut az én nulladik papagájom. Eltelt két év, a két jákó kapcsolata plátói maradt. A búskomorság eltűnt, de mégsem voltam elégedett a helyzettel. Egy nagyon kedves ismerősömmel megbeszéltük, hogy ha lesznek a jákó párjánál fiókák, akkor kettő az enyém lesz, megveszem őket.
|
Itt a beküldött történeteket olvashatjátok.
Archívum
November 2018
Tartalom
All
|