2016.09.04. Lili 2. rész Áttolták a helyemet a nappaliba, egy nagy szobába, ami tele volt rengeteg új élménnyel, kicsit félelmetes volt, de nagyon kíváncsi voltam rá. Körülöttem a papagájok a szivárvány minden színében pompáztak. A legjobban az óriási, hosszú farkú, piros, zöld, kék színű madár tetszett! Nem tudtam levenni a szememet róla. Micsoda színek! Volt egy hasonló, csak kisebb, ő kék és sárga volt. Egy narancssárga homlokú, smaragdzöld pici papagáj is a csapat tagja, hogy annak milyen fülsértő a hangja! Megkaptuk a zöldségeket, gyümölcsöket, a friss ivóvizet, én ültem az ülőrúdon, s néztem, hogy mindenki megrohamozza a tálakat. Nem sok olyan étel volt benne, amit az előző gazdimnál ismertem, de az utóbbi hónapban találkoztam már velük. Nem is tudtam, hogy ehetőek ezek a dolgok! Nem hasonlítottak a megszokott almámhoz, banánomhoz, sárgarépámhoz. Megkóstoltam én is,s a legtöbbje finom volt.
Nap közben elnézegettem az új szobatársaimat, nem ordítoztak, csak mindenféle csodás/félelmetes dologgal játszottak. A kalitom nekem is be volt rendezve hasonlókkal, de hiába voltam kíváncsi, félelmetesnek tűntek. Délben megint kaptunk enni, a magkeverék következett, azt mindet megettem. Ilyen előző gazdinál is volt, igaz az szinte csak kölesből állt.Volt a madár szobában egy fa, amin játékok voltak, oda tettek ki az új gazdik játszani bennünket sorban. Sokat rohangáltam ott, ledobáltam a játékokat, majd felfedeztem, hogy van egy vastag kötél is, izgalmas játékokkal. Szaladtam arra le, föl rohangáltam, azt sem tudtam, örömömben mihez menjek, hol rohangásszak, mit csináljak. Miután mindannyian sorra kerültünk, megkaptuk a kását (ezt nagyon megszerettem az utóbbi hónapban, finom, langyos és jó ízű volt, emlékeztetett a fióka koromra), s mikor mindannyian lepihentünk, lekapcsolták a villanyt. Olyan izgalmas, élményekkel teli volt ez a nap, hogy este, mielőtt elaludtam volna vettem észre, hogy nem bántottam a tollaimat. Így teltek a napjaim, egyre jobban megismertem a többieket, némely napokon kiszedegettem a tollaimat, másokon pedig nem. Úgy igazán nem is volt már erre szükségem, de a két év alatt, mikor sokat voltam magányos, nagyon hozzászoktam. Egy héten többször is kaptam nagyon finom, meleg vizes fürdőt a virág spriccelőből, amit mindig nagyon vártam. Megpróbáltam úgy jelezni az értetlen gazdimnak, hogy amikor szerettem volna így fürödni, akkor elkezdtem a tollaimat tépni. Hamar megtanulta a gazdi, hogy ha tollat tépek, fürödni szeretnék. Sajnos nem sokáig jött be, gazdi anyu úgy döntött egyik nap váratlanul, hogy ez így nem mehet tovább. Próbáltam neki jelezni, néztem a szemébe, s lassan nyúltam a tollamhoz, hogy kiszedem mindjárt, te, figyelj! látod, kihúzom ezt a tollat!fürödni szeretnék. A gazdi meg csak elment mellettem, rám se nézett. A vége az lett, hogy én nem piszkáltam a tollaimat, a gazdi meg minden másnap megfürdetett, a forró nyári napokon, pedig mindennap. Bármi változás történt az új otthonomban, mindig az ismerős tollrágcsáláshoz folyamodtam, de kitépni már nem tépdestem a pihéket, apróbb tollakat. Közben megszerettem a gazdit, a legtöbb időmet a térdén ülve töltöttem volna, ha lehet, de gazdi anyu ebből csak napi 5-10 percet engedélyezett, a fennmaradó időben a játszótéren játszhattam. Időnként csatlakozott hozzám a játszótéren egy erőszakos, mindig a nyomomban járó nagysándor papagáj, ő hím volt, valamint a kis éles hangú smaragd színű is, aki kongó papagáj. A gazdi egy napon le akart tenni a játszóteremre, hogy most már játsszak, de nem hagytam magam. Magam sem tudom, hogy történt, de a vállán találtam magam. Nocsak! Hogy kerültem ide? Mi történt? Visszatett a játszótérre, s boldogan vettem észre, hogy repülöööööööök, újra tudok repülni! Nagyon megdicsért a gazdi, s mostantól, hogy visszanyerjem az erőmet, mindennap játszottunk ilyet. Ekkor körülbelül két éve voltam a sok papagáj és az új gazdik társaságában. Felnőttem, elmúltam hat éves, majd hét, s már nem volt szükségem többé a tolltépésre, rágásra. Mindennap érdekes volt ebben a csapatban, s egy picit mindennap más. Nyolc éves lettem, amikor Karácsony előtt a szürke színű, piros farkú, sokszor a gazdik hangján megszólaló papagájok elkezdtek párzani . Folyamatosan etették egymást, majd egymás hátára másztak. Nagyon nyugtalan lettem! Kiabáltam, mikor a szürkék ezt csinálták, rosszkedvű voltam, nem éreztem jól magam a bőrömben. A dobozt, amit kaptam játszani, kifaragtam, s benne próbáltam ücsörögni, kicsit jobb volt. Megint elkezdtem lecsipegetni a hátamról 1-2 toll végét. Nem sokáig ment ez így, mert egy nap Gazdi anyu felkiáltott! Végre, már egy éve hiába kerestem neked párt, nézd csak! Hogy tetszik Pihe? Ennek a szép kis tojónak párt keres a gazdija. Hallottam, rengeteg telefonálást, néha fél nap is pittyegett a gazdi telefonja, míg egy téli napon betettek a hordozómba, s több, mint 4 év után újra utaztunk. Mikor megérkeztünk, gazdi és az ismeretlen mindenféle papírokat irkált, majd bementünk a madár házba. Kivett gazdi a hordozómból, s én a paradicsomban éreztem újra magamat! Mindenütt kakaduk!, Menni, rohanni akartam hozzájuk! A gazdi nem engedett, viszont betett egy csodaszép kakadu pár melletti kalitba. Akkor láttam, hogy a másik oldalon egy másik fehér bóbitás kakadu figyel kíváncsian, s rohangászik izgatottan a helyén. Rögtön felismertem, Pihe volt az! Szegényen alig három szál toll volt, a bóbitáján kívül, egyébként csupasz volt. Rögtön láttam rajta, neki még nálam is nehezebb élete lehetett eddig. |
Itt a beküldött történeteket olvashatjátok.
Archívum
November 2018
Tartalom
All
|