Kaptunk egy kis történetet egy sérült, örökbefogadott papagájról. Köszönjük szépen.
Minden javítás nélkül tesszük közzé. Remélem, hogy mások is bátorságot merítenek a kis történeteink kapcsán és itt, üzenetben elmesélik a maguk kis történetét. Ha nem szeretné valaki a nevét adni a történetéhez, megértjük, s a nevét nem tesszük közzé. Következzen hát Molnár Ilona története: "Ő Lora az én kis kopasz bohócom! Egy hölgyé volt aki beteg lett és nem tudott már vele foglalkozni eleget ezért a madárka kiszedegette a melléről a tollait. Végső elkeseredésében odaadta 1 kedves papagáj -tenyésztő barátomnak , megbízva őt , hogy adja neki valakinek aki őt nagyon szereti! Persze ez a kedves ember azonnal rám gondolt , és ahogy megtudtam kit kapok azonnal indultunk is érte. Azóta nálunk van amikor otthon vagyok mindig rajtam lóg együtt csinálunk mindent. Megeszi a nokedlit, a leveseket, a túró-rudit kifejezetten imádja! A poharamból iszik, csak velem hajlandó enni! Este a mellkasomon alszik el mit ne mondjak imádom! Ha nem figyelek rá ledobja a poharakat az asztalról , szétrágja a tollakat , kiszedi a billentyűzet gombjait, persze gyorsan visszarakom őket , hogy eltüntessem az általa elkövetett csínyeket de van amikor fordítva sikerűl , és a függőleges vonalakból gyorsan vizszintes lesz. Most azon tűnődöm ha nem nő vissza a tolla kénytelen leszek ruhát varratni neki. Imádja ha puszilgatom és simogatom ő az én bohócom!" |
Itt a beküldött történeteket olvashatjátok.
Archívum
November 2018
Tartalom
All
|