A történetünk harmadik része a jelen és talán hasonló jövő, ahol a mostani madaraink (a két nimfa és a két Pyrrhura) a körülményekhez képest boldogan élhetnek. Végül megszereztem a kiürült gyerekszobát és most ott laknak a madárkák. Kicsik, és csak 4-en vannak. Ha rajtam múlik, nem is lesznek többen. Tudnak repülni és minden talpalatnyi helyet bohóckodásra használnak. Egész napos elfoglaltság utánuk takarítani, és csinosítani a helyüket. Sajnos csak mű dzsungel van a falra festve, de nagyon kreatív vagyok, és rengeteg ismerős fűzfa van a környékünkön, tavasztól egész lombhullásig igazi zöld a környezetük. Amelyik ágat lerágcsálták, azt megfonom nekik kosárkának, vagy koszorúnak. Sok dolguk van és nekem is. Sokáig kell élnem, mert rám számítanak! Nem akarom, hogy nagyon ragaszkodjanak hozzám. Nem is erőltetem,hogy kezesek legyenek, de az önző kis hasuk bármikor az ujjamra csalja őket.
|
Itt a beküldött történeteket olvashatjátok.
Archívum
November 2018
Tartalom
All
|