Az én történetem tele van buktatókkal.
Fiatalkoromban nem kerültem közeli kapcsolatba madarakkal, de mindig imádtam az állatokat, macskáink, kutyáink voltak, mióta a magam ura vagyok. A legkisebb lányunk szeretett volna egy kis hullámos papit, vettünk is neki kettőt ezelőtt 15 évvel. Egy nagy száraz fát bebetonoztunk egy vödörbe és a kicsik egész nap kint üldögéltek az ágakon és boldogok voltak szabadon a szobájában. Hogy nekem is legyen, kettő kis zebrapintyet kaptam a páromtól. Csinált nekik egy nagy ketrecet, de meggondolatlanul fészket tettem be hozzájuk. Pillanatok alatt 25 madárka lett, kénytelen voltam a csapatot eladni, pedig minden kicsi miatt a szívem szakadt meg. Nem sokkal utána a barátnőmtől hozzám került 2 nimfa. Agyon kínozott , rémült madarak voltak. A gyerekeik kényére kedvére kiszolgáltatva, maximum addig törődtek velük, míg a kerek ketrec mellett elmenve rá-rácsaptak a rácsra, hogy ne üvöltsenek, és hogy jól megijedjenek. Egész nap sötétben kuksoltak és enni-inni is csak hébe-hóba kaptak. Hihetetlen állapotban kerültek hozzánk. Először nagyobb ketrecük lett, fürdő, jó kaja és nyugalom . |
Itt a beküldött történeteket olvashatjátok.
Archívum
November 2018
Tartalom
All
|