Egy névtelenséget kérő gazditól jött a levél: 2013-ban egyedül maradtam. 2014-ben lett számitópem, gondoltam, annyira jó lenne valakiről gondoskodni, szeretni. Valamilyen állat kellene. Mindig is voltak állataim, kertes házban nőttem fel, most is kutya, de már 12 éves lesz, már nem akar játszani, sétálni, csak pihenget. Gondoltam kiírom, hogy örökbe fogadnék egy tollast, nem baj ha sérült is. Egy kis hulit, vagy nimfát még meg tudtam volna venni, de így talán tudok segíteni egy megunt kis állaton. Helyem időm van, belevágtam. Napokon belül válaszolt valaki, hogy van egy madara, teljesen tolltépett, stresszes, mert elköltöztek, és megváltoztak a körülményei, és ezt a madár nehezen viselte. Elmentem megnézni, egy gyönyörű, patyolattiszta kalitban ült egy nagy szürke papagáj, melle, combja, nyaka, szárnyéle teljesen kopasz. Egy 14 éves jákó volt. Elmondták, hogy 8-9 éve nem tudták kiengedni, mert a lakásban cicák, kiskutyák vannak, az udvarra meg nem vihetik ki, mert a szomszéd szerint nagyon hangos. Közelebb mentem, de rögtön szóltak, ne nyúljak oda, mert igen vad és csíp. Még aznap elhoztam haza, de fogalmam sem volt róla, milyen papagáj, mit kell róla tudni, megnéztem a neten, hát mibe is vágtam a fejszémet, akkor jöttem csak rá. Teljes felszereléssel, egy szatyor vadonatúj játékkal adták oda. Másnap én naiv kinyitottam az ajtaját, hát van nagy hely menjen, és ki is jött, pár perc múlva már szó szerint lecsapódott a szekrénynek, beütötte a fejét, volt sírás ő is én is sírtam, visított, rikácsolt, alig tudtam egy törülközővel megfogni, csípett, rugott, harapott, rikácsolt. |
Itt a beküldött történeteket olvashatjátok.
Archívum
November 2018
Tartalom
All
|