2016.08.24. Szaliven története, az első Kakadumé Ő egy Salamon Szigeteki Kakadu. Elmentem egy fiatal emberhez akitől Teknőst vásároltam! Nem jártam még Nála, csak most először. Az udvaron egy nagy Röpde volt, benne a Nagy fehér bóbitás Madár! Iszonyat hangon Ordított!!!! Nagyon tetszett, közelebb mentem. Akkor érdeklődést mutatott és csendben maradt. Ezen elámult a tulaj.
Arrébb mentünk nézni, megint ordított Visszamentem Hozzá, csendben maradt. Mondta a Gazdája, nekem adja. Gondoltam el is vinném! Akkor már volt egy Törpe Arám, Dodó,valamint 2 Amazonom,majd elmesélem Őket is! Nos beszélgetni kezdtünk a Madárról, kiderült a gazdi barátnője volt az eredeti tulaj, de szakítás után a Madár maradt, a srác megpróbált túladni Rajta, de 4 szer vitték vissza hozzá, mondván hogy kezelhetetlen és a nap 12 órájában elviselhetetlenül kiabál. Természetesen nem hittem el, hogy csak úgy Nekem adná, úgyhogy hagytam a témát, áttértünk arra, amiért mentünk. De akkor újra üvölteni kezdett! Odaléptem hozzá és kértem maradjon csendben, erre angolul kezdett beszélni😂 Hát dobtam egy hátast! A gazdi mondta, tud hollandul is, magyarul pedig nagyon zsivány dumája van, mert sok gazdija volt már. Végeztünk és indultunk. A Madár ordított, ahogy távolodtam, s mintha a szívemet szétfeszítette volna az a fájdalom, keserűség, amit a hangjában éreztem! Sokszor hátranéztem, már-már könnyek szaladtak a szemembe. Na viszed? Hangzott el a kérdés. Páromra néztem, aki nyugodt mosollyal bólintott. IGEN!!!!!!!!!! Ki mertem mondani, kerül amibe kerül, viszem! Hihetetlen, de tényleg igaz volt, a Madár hipp-hopp egy kis kalitkába került és már tuszkolta is a gazdi a hátsó ülésünkre. Gondoltam most jön az hogy mond rá egy borsos árat! Ehelyett azt mondta: A Tiéd, vigyázz Rá! Csak vissza ne hozd! Haza indultunk, mivel estefelé járt az idő, a sötétben csendben ücsörgött. Hazaérve betettem egy szobába és alvás. De eljött a reggel, s ő ordított. Bementem, beszéltem hozzá, válaszolgatott. Nyitva maradt a szoba ajtaja, kijöttem és a szomszéd szobában elláttam a többi állatkámat, meglepetésemre kis zajongás után csend lett! Elkezdtem leskelődni mit csinálhat, s láttam, hogy az akkori Fehér cicám, Kabóca bement Szalivenhez a szobába és egymást vizsgálgatják. Ezután vagy a cica, vagy én voltunk a kulcs a csendhez. Arra gondoltam, hogy: szőke a hajam és a cica fehér... talán egy másik fehér madárra emlékeztetjük. Így kezdtem el párra gondolni! Nem volt könnyű találni mellé, és olcsó sem, de megérte! Teltek a napok a másik madár kutatásával, s mi lassan barátkozni kezdtünk Szalivennel. Mire megérkezett Hablaty, Szaliven párja, addigra már barátok voltunk, igaz rendszeresen Zsoltinak hívott! : Pedig állítólag nem volt Zsolti nevű ember az életében. Hamar ment náluk az ismerkedés, pár hónap elteltével össze mertem engedni Őket, azóta is minta pár. Abban hogy össze mertem engedni Őket, nagy szerepet játszott az, hogy Szaliven nem tudott repülni. Most már tud, de, akkor még nem tudott. Mivel egy egész szobányi nagy helyet kaptak, ha valami nem stimmelt Hablaty könnyedén el tudott repülni, Szali nem érte utol. Most már míg él,velünk marad ! |
Itt a beküldött történeteket olvashatjátok.
Archívum
November 2018
Tartalom
All
|