2016.09.03.
Sziasztok! Lilinek hívnak és Fehérbóbitás, vagy más néven Esernyős Kakadu vagyok. Három hónapos lehettem, amikor a gazdámnak nagyon megtetszettem. Még tanult, ezért sokat voltunk együtt, volt ideje rám. Mindent együtt csináltunk, elválaszthatatlanok voltunk. Álomszerű volt ez a két év! Maga a csoda! Olyan nagyon boldog voltam! 2016,09.08.
Életem nulladik papagájának története A kisebbik gyermekem örökbe fogadott egy tengerimalacot, amelyik már terhére volt a gazdájának. Már úgy volt, hogy elengedik szabadon!, ha nem lesz gazdája, ezért került hozzánk. Egy misét megérne ennek a szerencsétlen malackának a története is, ugyanis a fiatal lánynál az ágyban nőtt fel, mindig,mindenütt vele volt. Vitte magával a házasságába is. Hamar terhes lett, s egyből az egész környezete győzködni kezdte, hogy árt a babának a malacka, szabaduljon meg tőle. Addig mondogatták neki, míg elhitte maga is. Így került hozzánk. Az egyik kisállat kereskedésben vettük rendszeresen az eledelét, ott megfordultak nagy papagájok is. Mindig megnéztem őket, aranyosak, beazonosítottam, melyik faj egyede, de tovább mentünk. Aztán egy októberi napon egy szürke tollú, piros farktollú papagáj volt a kalitban a kereskedésben. Számomra elrettentő ár kiírva: 320.000.-Ft. Nem is foglalkoztam volna vele tovább, de ekkor az addig nyugton ülő madár rám nézett és azt súgta: Szia!Nem hittem a fülemnek! Még sosem láttam beszélő papagájt. Odébb mentünk, megvettük malackánk ennivalóját, szénáját, s akkor látom, hogy bárki más közelített a kalitjához a jákónak, őrült nagy rikácsolást rendezett, törte, zúzta magát. Mondom a pénztárnál, de hát ez a madár köszönt nekem, szépen nézett, nyugodtan ült! A pénztárban dolgozó szerint az lehetetlen, mert őket sem viseli el, olyan vad. Mondom, menjünk oda, nézzük meg! Odamentem, a madár megint köszönt és nyugton maradt a helyén, csak nézett engem. Odajön a pénztáros, épp meg akar szólalni, a madár megint őrülten rikácsol, s szabadulna a kalitból. Elmegyünk vissza a kasszához, kifizetem malacka dolgait, s akkor mondja a pénztáros, ő ilyet még soha nem látott! Ez egy vadon befogott jákó papagáj, s őrülten vad. Nem is tudták, hogy tud beszélni, mert őket nem viseli el. Nagyon összeszorult a szívem! Mindenképpen el szerettem volna hozni ezt a madarat. Mivel nemsokára következett a születésnapom, s a férjem arany karkötőt ígért nekem, mondtam neki, hogy nem kérem a karkötőt, köszönöm szépen, ezt a madarat szeretném, de nagyon! Jött a szöveg, hogy eddig minden nyáron minimum egyszer nyaralni voltunk, néha többször is, sok szép tájat, országot láttunk, mi lesz a madárral, s ha megvennénk, mi lesz a mi nyaralásainkkal, szabadidőnkkel. Nem tágítottam sem ezek az érvek, sem a többi ezt követő érv hallatán sem. Nekem ez a madár kellett. Eljött a születésnapom, s én megkaptam a gyönyörű : .aranykarkötőt! Szóhoz sem jutottam, próbáltam illedelmes, jó képet vágni hozzá, de nagyon lerítt rólam, mennyire boldogtalan vagyok. A férjem mondogatta, de hát ez az álom karkötőd, mindig ilyet szerettél volna, na, örülj már kicsit neki. Elsírtam magamat, s abba sem tudtam hagyni reggelig. Teljesen vigasztalhatatlan voltam, mindig a szemem előtt lebegett az a jákó a kereskedésben. Másnap újra átbeszéltük a dolgokat, s a férjem még mindig nem értette, mi a bajom. Mikor elmondtam, hogy én azt a madarat szerettem volna, hiszen mondtam is, még akkor, ott, azonnal, hogy nem kérem a karkötőt!, akkor tudtam meg, hogy nem vett komolyan, azt hitte, csak hülyéskedek, s nem komolyan beszélek… Alig vártam, hogy hétfő legyen, megint mentünk a kereskedésbe, s a jákót szerettük volna megvenni. Ők mondták, elkelt. Mikor? Pont a születésnapomon, amelyik nap a karkötőt kaptam. Ezzel a jákópapagájjal indult az én nagy papagájos életem. Nagyon fáj még ma is, ha eszembe jut az én nulladik papagájom. Eltelt két év, a két jákó kapcsolata plátói maradt. A búskomorság eltűnt, de mégsem voltam elégedett a helyzettel. Egy nagyon kedves ismerősömmel megbeszéltük, hogy ha lesznek a jákó párjánál fiókák, akkor kettő az enyém lesz, megveszem őket.
Egy hirdetésen megakadt a szemem, két éves, jól beszélő jákó papagájt akartak eladni. Felvettem a kapcsolatot email-ben a gazdájával. Aki ismer, tudja, mennyire nem szeretem, ha egy papagájt a beszédkészségét kihangsúlyozva hirdetnek. Hirtelen döntöttem, megveszem.
😊
Tegnap 16 óra. Kati és Anna felkerekednek, hogy elmenjenek azért a jákó papagájért, akinek a gazdája 2 éve meghalt, és azóta magányosan él, mindennapjait egy kalitkában tengetve. A madár társasága két hullámos papagáj. Ahogyan eddig élt, azt Ti is láthatjátok a képeken... Kati szigorúan ellenőrzi, hogy a gyűrűszám és a papíron lévő nyilvántartási adatok megegyeznek-e, és csak ezután írják meg az adásvételi dokumentumokat. (Ez azért fontos, mert a jákó papagáj Magyarországon a CITES hatálya alá tartozó faj: a vele kapcsolatos történéseket, mint pl. tulajdonosváltás, szaporulat, elhullás stb. jelenteni kell az illetékes Természetvédelmi Hatóság felé.) Miután mindent rendben találnak, és a szükséges papírmunkát elvégzik, a madarakat szállítókba téve útjukat Vadmadárkórházunk felé veszik, ahol mi már felkészülve várjuk érkezésüket. Hihetetlen. Ezt az amazon papagájt egyszerűen kidobták (USA-ban). Betették egy szemetes zsákba és ott hagyták a szemétnél egy parkolóba. Ez van mikor már annyi papagáj van ..és senkinek sem kell :(((
Mar hibásan született, végbél problémákkal, allergiás, deformáltak a lábai, a lábujjai, a hibás ollós csőr, és a szemeire vak. Állatorvos megtudta műteni a végbél problémát fiatal korában. Az orr üregeit folyton űríteni kell és ahogy muszáj úgy kapja a gyógyszereket is. Maggienek fogalma sincs hogy Ő egy sérült madár. Nagyon okos, beszél, imád hozzád bújni de néha makacs is. Mindegyik madaramat imádom, de Maggie messzemenőleg a kedvencem." (Dayna Brown)
Máshol egy ilyen "selejt" madarat már talán "földhöz csaptak volna és ennyi" ;-/ pedig milyen teljes életet tudnak élni a sérült madarak is egy megfelelő gazdával. Ma egy olyan papagájról mesélünk nektek, aki tíz évig élt egy szerető családnál, gazdája volt a mindene. Az elválás mind kettejük számára nagyon nehéz, de a gazdi mindent megtesz, hogy féltett kincsének a legszeretőbb otthont kiválassza.
Egy nagyon aranyos történetet kaptam ma. Köszönet érte Adriennek hogy nem hagyta magára akkor ezt a csöpp madarat. Zénó vagyok, görög eredetű a nevem, azt jelenti Zeusz leszármazottja. Az ő segítségére is szükségem volt, hogy ne haljak meg. A gazdim egy állatkereskedésből mentett ki, fióka koromban, ahol sokan voltunk összezárva és a többiek bántottak engem, már tollam is alig volt és nagyon lefogytam. Az ottani nénik kicsúfoltak, amikor a gazdi engem választott...... Arra ébredtem, hogy van egy saját kalitom.... , de csak nézegettem, erőm nem volt, hogy felfedezzem, kezdetben olyan beteg voltam, hogy csak a "mamám" kezéből tudtam enni, eleinte csak egy-egy falatot, aztán mindig többet. Akkor a "mamám" megígérte nekem, hogy mindig vigyázni fog rám, sokat beszélt hozzám, miközben én aludtam. Elvitt a doktor bácsihoz is, ahol nem féltem, bátran viselkedtem, meg is dicsértek és kaptam finom port a vizembe, "anya" azt mondta, hogy vitamin, nem tudtam pontosan ez mit is jelent, de nagyon finom volt..... kezdtek kinőni a tollaim és már a hintámba is fel tudtam menni... az a hinta ma is a kedvencem..... 10 évvel később is. Eltelt azóta 10 év és Zénóka gyönyörű, egészséges, boldog madárka, a szemében mindig ott van a hála, minden kis apróságnak örül... azt gondolom, hogy van annyira intelligens, hogy képes emlékezni... |
Itt a beküldött történeteket olvashatjátok.
Archívum
November 2018
Tartalom
All
|